tizenegyedik fejezet
Mia arra ébredt, hogy Gabe föléje hajol, és finoman megrázza a vállát.
– Ideje felkelni és munkába menni. Megdörzsölte a szemét, hogy kitörölje belőle az álmosságot.
– Hány óra?
– Hat. Zuhanyozz le és öltözz fel. Majd útközben bekapunk valamit reggelire. Ahogy lassan magához tért, látta, hogy Gabe már felöltözött. Nem is vette észre, mikor felkelt. Érezte a szappanja friss, tiszta illatát és az arcszesze bódító aromáját. Öltönynadrágot viselt legombolós inggel és nyakkendővel, bár a nyakkendő még megkötetlenül lógott a nyakában, és az inge sem volt felül begombolva. Sebezhetetlennek tűnt. Higgadtnak és összeszedettnek. Egész más volt, mint az a férfi, aki többször is szinte önkívületben szeretkezett vele az éjjel. Mia felült, és az ágy széléhez evickélt.
– Hamar elkészülök.
– Csak nyugodtan. Van időd. Ma reggel nem kell sietnem. Tízkor van egy megbeszélésem, addig ráérek. Mia kibotorkált a fürdőszobába, és belenézett a tükörbe. A fáradtság egyértelmű jelein kívül nem tűnt másnak. Valamiért úgy érezte, látszódnia kellene rajta annak, ami előző éjjel történt. Pár percig üldögélt a vécé lehajtott tetején, miközben a zuhanyból zubogott a víz. Össze akarta szedni magát. Minden porcikája sajgott. Még soha nem volt része ilyen maratoni szexben. Eddig csak jóval szelídebb élményei voltak, és nem volt egy éjszaka egynél több orgazmusa sem. Gabe négyszer is a magáévá tette az éjjel. És a végén még majdnem bocsánatot is kért ezért, mintha lelkifurdalása lett volna. Őszinte megbánás tükröződött a szemében.
Azt mondta, gyöngédebb akart lenni vele, és betartani az ígéretét, hogy csak lassan vezeti be a kapcsolatuk szexuális részébe, de képtelen volt visszafogni magát, mert túlságosan is kívánta. Hogy is okozhatott volna csalódást? Miért is lett volna rossz, ha egy férfi annyira kívánja, hogy nem tud uralkodni magán? Nem okozott neki fájdalmat. Jó, egy kicsit mindene fájt. A teste tele volt Gabe ujj- és fognyomaival. Mégis minden percet élvezett, még úgy is, hogy az éjszaka jelentős részében azt sem tudta, mi történik vele. Beállt a zuhanyfülkébe, és az arcát a forró vízsugár alá tartotta.
Eszébe jutott, hogy Gabe már felöltözött és indulásra kész volt, ezért sietve megmosta a haját, beszappanozta és leöblítette magát, aztán kilépett a zuhany alól, és a mellkasa köré csavart egy törülközőt. Ebben a pillanatban ráeszmélt, hogy nem hozta be a ruháját a fürdőszobába. Nem is tudta, vajon megérkezett-e az éjjel a holmija. Turbánba tekerte vizes haját, és kinyitotta az ajtót, hogy kilessen. Gabe ott ült az ágyon, mellette már ki volt készítve a ruhája. Amikor Mia kilépett a fürdőből, az ujjai közé csippentve felemelte a bugyiját, és elhajította.
– Erre nem lesz szükséged. Mia szeme tágra nyílt.
– A munkában nem hordasz bugyit. Csak útban lenne – közölte Gabe parázsló tekintettel. Mia az ágyon heverő szoknyára pillantott, majd vissza a férfira.
– Nem vehetek fel szoknyát alsónemű nélkül! Gabe felvonta a szemöldökét.
– Azt teszed, amit én mondok, Mia. Így szól az egyezség.
– Jesszusom, mi lesz, ha valaki észreveszi? Gabe felnevetett.
– Mégis hogyan vennék észre, ha nem mutatod meg? Azt akarom, hogy amikor rád nézek, tudjam, hogy nem viselsz semmit a szoknya alatt.
Ráadásul így sokkal egyszerűbb felhúzni a szoknyád és becsúsztatni a farkam a puncidba. Mia nagyot nyelt. Rádöbbent, hogy az állása csak álca. Jó ürügy, hogy állandóan kéznél legyen Gabe-nek. De arra nem számított, hogy az irodában is szeretkezni akar vele. A gondolattól, hogy valaki rájuk nyit közben, legszívesebben a föld alá bújt volna.
– És Mia, ez minden napra érvényes. Nincs bugyi! Ha bármikor is meglátom rajtad, amikor velem vagy, letépem rólad, és bugyi helyett az én kéznyomomat fogod viselni a formás kis fenekeden. Miának az egész teste bizseregni kezdett, amikor ezt elképzelte. Némán bámult Gabe-re.
Sokkolta, mennyire felizgatja, ha csak arra gondol, hogy elfenekeli. Miféle szörnyeteget csinált belőle? Gabe összeszedte a szoknyáját, a felsőjét és a melltartóját, majd átnyújtotta neki.
– Igyekezz. Fél óra múlva indulunk. Mia némán vette el a ruháit, és visszasietett a fürdőszobába. Közben képek cikáztak az agyában arról, hogy Gabe megbassza az irodájában. És elfenekeli. Aggasztotta, hogy nem volt
annyira
megrémülve, mint kellett volna. Bár egyáltalán nem örült volna, ha bárki is
rájuk nyit, miközben Gabe rádönti az íróasztalára, de a gondolat, hogy bármikor
rajtakaphatják őket, nagyon is felizgatta. Mi a fene történt vele?Amikor öltözködött, majdnem elájult, ahogy a pucér fenekére felhúzta a szoknyát. Fura érzés volt, hogy nem viselt bugyit. Nem mintha egy tanga sokkal nagyobb védelmet nyújtott volna, de már az is jobb lett volna a semminél. Megszárította és kifésülte a haját. Esélytelen volt beszárítani ezen a reggelen, nem is lett volna rá ideje, így kontyba csavarta, és feltűzte egy nagy csattal. Miután megpróbálta elrejteni a szeme alatti karikákat egy kis alapozóval, nagy levegőt vett, és megvizsgálta a tükörképét. Nem nyert volna szépségversenyt, de elfogadhatóan nézett ki. Miután megmosta a fogát és feltett egy kis szájfényt, kiment a fürdőből a cipőjéért. Az előző napi ruháit begyömöszölte a táskába, amelyet Caroline küldött, és elindult megkeresni Gabe-et a lakásban. Kint állt a konyhapultnál, egy pohár narancslével a kezében. Mikor meglátta Miát, kiitta az utolsó kortyot, és a poharat betette a mosogatóba.
– Kész vagy? Mia nagy levegőt vett.
– Igen. Gabe a liftajtó felé mutatott, aztán a táskáért nyúlt.
– Ez itt marad. Nehogy behozd az irodába. Pontosan azt a látszatot keltené, mintha együtt töltöttük volna az éjszakát, és szerintem ezt nem akarod.
Majd munka után átküldetem hozzád, ha szeretnéd. Mia bólintott, és átnyújtotta a táskát. Némán várt, miközben Gabe hívta a liftet. Szótlanul álltak egymás mellett a liftben, bár érezte, ahogy Gabe figyeli őt közben. Tekintete szinte perzselte a bőrét. Ő csak nézett egy pontra maga elé, és érezte, hogy kiszáll a lábából az erő. Nem is értette, mitől olyan ideges azok után, ami az éjjel történt. Mégis megbénította a zavara, és képtelen lett volna a felszínes csacsogásra. Inkább csendben maradt, miközben kisétáltak a toronyházból és beszálltak az utcán várakozó kocsiba.
– A Rosarióban fogunk reggelizni, aztán gyalog megyünk az irodába – közölte Gabe, utalva az irodától kétsaroknyira lévő bisztróra. Mia szeme kopogott az éhségtől. Alig vonszolta magát, pedig a nap még el sem kezdődött. Ha Gabe gyakran tervez ilyen éjszakákat, úgy fog munkába járni, mint egy zombi. Ekkor Gabe váratlanul megfogta a kezét, és biztatóan megszorította, mintha olvasna a gondolataiban. Mia oldalra fordult, és hálásan rámosolygott. Gabe visszamosolygott.
– Így már jobb. Olyan komor voltál. Nem hagyhatom, hogy mindenki azt gondolja az első napodon, hogy bárhol máshol szívesebben lennél. Gabe széles mosolyától egy kicsit ellazult, feszültsége lassan felengedett. Minden rendben lesz! Végig tudja csinálni. Hiszen értelmes és talpraesett. Képes önállóan gondolkodni, bár Gabe néha megfosztotta ettől a képességétől. A munka kihívás lesz, ő pedig élvezni fogja. Nem ringatta magát abba a hitbe, hogy Gabe az eszéért vette fel, de ettől még bebizonyíthatja neki, hogy a hálószobán kívül is ér valamit. Miután elfogyasztottak egy könnyű reggelit, fél kilenckor elindultak gyalog az irodába. Mikor kiléptek a HCM emeletén a liftből, Mia gyomra összeugrott, ahogy közeledtek a recepciós pulthoz.
– Jó reggelt, Eleanor – köszönt Gabe hivatalos hangon.
– Mia és én az irodámban leszünk a tízórás megbeszélésig. Elmagyarázom neki a teendőit, hogy mihamarabb hozzá tudjon látni a munkához. Ezalatt senki se zavarjon bennünket. Míg a megbeszélésen leszek, szeretném, ha körbevezetné Miát, és bemutatná őt a kollégáknak.
– Igen, uram – felelte a titkárnő lelkesen. Miának vissza kellett tartania a nevetést, mert eszébe jutott beszélgetésük a gazdám és az uram szavak használatáról. Gabe szigorú, feddő pillantást vetett rá, miközben a folyosón az irodája felé haladtak. Az irodába belépve Mia meglepetten látta, hogy egy második íróasztal állt a főnökével szemben. A bútorokat átrendezték, hogy legyen hely az új asztalnak, és eltűnt a könyvespolc is.
– Ez lesz a te asztalod. Mivel a kezem alá fogsz dolgozni, nem lesz szükséged külön irodára – közölte Gabe. Majd lágy, bársonyos hangon hozzátette:
– Mindig itt leszel, közel hozzám. Mia beleborzongott a szavaiban megbúvó érzéki ígéretbe. De hogy a pokolba fog így dolgozni, ha Gabe ott ül vele szemben, és ő csak arra tud gondolni, hogy bármelyik pillanatban kedve támadhat egy kis szexre? Aztán egy szempillantás alatt a meghittség nyoma is eltűnt, Gabe máris kimért és üzleties volt. Odament az íróasztalához, előhúzott a fiókjából egy vastag dossziét, és átnyújtotta Miának.
– Ezek a befektetőink, az üzletfeleink, és más fontos partnereink aktái. Azt akarom, hogy olvasd át, és jól vésd az eszedbe, milyen az ízlésük, hogy hívják a feleségüket, a gyerekeiket. Emlékezned kell majd ezekre, ha egy megbeszélésen vagy egy fogadáson találkozol velük. Elvárom, hogy figyelmes és kedves légy hozzájuk, és sokat tudj róluk. Az üzleti életben fontos, hogy mindent tudjunk a másikról és ezt az előnyünkre fordítsuk. Az asszisztensemként segíteni fogsz nekem abban, hogy megnyerjük ezeket az embereket. Szükségünk van a pénzükre és a támogatásukra. És nem hibázhatunk. Mia szeme elkerekedett, mikor elvette a súlyos dossziét. Próbált úrrá lenni a rá törő pánikon. Menni fog! Meg tudja csinálni!
– Hagylak, hadd olvasgass. Én addig átnézem az e-mailjeimet és az üzeneteimet a megbeszélés előtt. Ha végeztem, rátérhetünk a többi feladatodra.
Mia bólintott, majd megfordult, és az asztala felé indult. Leült a kényelmes forgószékbe, és előregurult, hogy elkezdje áttanulmányozni az előtte tornyosuló aktakupacot.